Helga Hufflepuff = Hugrabug Helga
Rowena Ravenclaw = Hollóháti Hedvig
Godric Gryffindor = Griffendél Godrik
Salazar Slytherin = Mardekár Malazár

Most, hogy már minden tiszta, indulhatnak is az események! ---->


---------------------------------------------------------------------------


Skócia, i. sz. 1000 körül


A virágos mező csendjét férficsizmák kopogós léptei és kedélyes társalgás könnyed hangja zavarja meg e kora esti napon. A két pár csizmához két életerős, nemes vonású fiatalember tartozik.

A bal oldalon sétáló majd két fejjel magasabb a másiknál. Válláig érő szőke haja csak úgy lobog utána. Arcáról módszeresen leborotvált bajuszt, szakállat; egészen gyermekiek a vonásai, amit még jobban kiemel a hatalmas szemekből sugárzó pajkos ártatlanság. Kicsit együgyűnek tűnik, de kedves mosolya igazi nyíltszívűségről árulkodik. Mintha az egész világ elé ki szeretné tárni a szívét.

A másik férfi alacsony, rövidre nyírt sötét haja, kackiás bajusza és kecskeszakálla alig látszik ki a köpenye alól, amelybe mintha egész arcát el akarná rejteni. Csak két résnyire szűkült, ravasz szem, na meg a kevélyen görbülő száj látszik ki belőle. Unottan játszadozik a kezében hordozott kígyófejes sétapálcával, de egész lényében van valami nemességre árulkodó jel. Egészen más karakter, mint társalkodója.

A magasabbik ifjú Godric Gryffindor, aki könnyed esti sétájáról igyekszik visszafelé. Útitársa egyben legjobb barátja is: Salazar Slytherin.

Godric Gryffindor szeretett a virágos, zöld mezőn sétálgatni. Az otthonára emlékeztette, ahol felnőtt. Salazar Slytherin mindig is nevetgélt Godric kötődésén a mezőhöz, de mégis mindig elkísérte esti sétáira.

Ártatlanul élcelődve vonultak az illatos füvön. Szinte semmi gondjuk nem volt még, hiszen még csak nemrég serdültek férfivá.

- Salazar, én gondolkodtam – nézett fel Godric az egyre sötétülő égboltra.

- Godric, kérlek! – csattant fel barátja, fejét kidugva a köpeny rejteke alól. – Hiszen te mindig gondolkodsz! Akárhová megyünk, mindig olvasol, töprengsz, tűnődsz. Haszontalan elfoglaltság, nem gondolod?

Godric válaszra sem méltatta a kérdést.

- Mielőtt félbeszakítottál, éppen az jutott eszembe, mi lenne, ha tennénk valami hasznosat, valami jót, szépet, amitől fennmaradna a nevünk örök időkre!

- Ugyan már! – hűtötte le lelkesedését Salazar. – Mit kellene nekünk tennünk azon kívül, hogy a világot járjuk, hölgyekkel szórakozunk, éljük az életünket? Ezt tesszük már azóta, amióta felnőtté értünk, és láthatod, eddig semmi baj nem származott a dologból.

- Nem értesz meg, Laz – sóhajtott fel Godric. – Tenni akarok valamit. Már most unom ezt a semmittevést. Valamiben ki kellene próbálnunk magunkat. Még csak most kezdődik az életünk; miért ne fordítsuk valami jóra?

- Már megint ezek a nemes eszmék, Godric! – csóválta a fejét Salazar, és kígyófejes botjával unottan megkapirgálta a földet. – Ha kedved úgy tartja, akár holnap elkezdhetsz maradandót alkotni, de akkor egyedül megyek Rowena Ravenclaw uzsonnájára.

- Rowena… – suttogta átszellemült arccal Godric. – Hát igen. Az ő uzsonnáját nem hagyhatom ki semmiképpen. Én mondom neked, Laz, ebben az istenverte városban csak Rowena uzsonnáin lehet egy jót mulatni.

- Helga Hufflepuff is ott lesz – vigyorodott el Salazar magabiztosan. – Elvégre Rowena legjobb barátnője és legfőbb bizalmasa. Egyesek azt rebesgetik, hogy igen gyengéd érzelmeket táplál irántad.

- Ej, maradj magadnak! – horkantott bosszúsan Godric. – Helga kedves, kiművelt hajadon, remek beszélgetőtárs, de házasságról még egyszer sem esett szó köztünk.

- Éppen itt az ideje! – csettintett Salazar. – Ezen a holnapi uzsonnán éppen elég alkalmatok lesz kettesben maradni. Hidd el nekem, Godric: eme házasság nem csak két embert, hanem két nemes családot is összekötne.

- Majd meglátjuk – tért ki a véleménynyilvánítás terhe elől Godric, és sietve másra terelte a szót.

Salazar Slytherin biztosra vette, hogy az uzsonna keretében valóban egymásra talál a két vidám fiatal, maholnap meg is esküsznek, és akkor Godric elfelejti az unalmát, a tettvágyát, családra és gyermeknevelésre fog koncentrálni, és ha meglátogatja őt és Helgát új otthonukban, barátja szeme közé vághatja kedvesen:

- Na ugye, hogy megmondtam!

De eme uzsonnán egészen más dolgok hangzottak el végül…