10. Virágzó rét
Canis Maior 2006.09.12. 15:56
Írta: Canis Maior
A jogok őt illetik!
Rowena Ravenclaw elgondolkodva sétált a mezőn.
Időnként szeretett egyedül lenni, merengeni, az idők változandóságán töprengeni. Ilyen volt a természete. Ilyenkor senki sem követte, még a kíváncsi természetű Helga sem.
Egyedül maradt boldogságával.
Úgy érezte, élni sem tudna már Helga, Godric és Salazar, a diákok, az iskola és a birtok nélkül. Belehalna, ha hirtelen minden megváltozna. Tudta, hogy élete már csak akkor lehet teljes, ha taníthat az iskolában.
Férjhez menésre, családra nem gondolt egy percet sem.
Azt is sejtette, hogy Godric hamarosan megkéri Helga kezét. Akkor Helgának együtt lehet családja és iskolája. De vajon őt elveszi-e valaki feleségül? Nem bírná itt hagyni ezt a remek életet.
Reccsenés hallatszott a háta mögött.
Megfordult. Salazar Slytherin közeledett felé.
- Jó napot, kedves hölgyem – köszöntötte udvariasan Salazar.
- Salazar! – mosolyodott el Rowena. – Ha nem ismernélek, azt hinném, hogy utánam jöttél.
- Akkor nem ismersz, drága Rowena. Csakugyan utánad jöttem.
- És ha meg szabad kérdeznem: miért?
- Ki tudja? – töprengett színpadiasan Salazar. – Talán azért, hogy én is egyedül lehessek.
- De ha ketten vagyunk, akkor egyikünk sincs egyedül! – tiltakozott Rowena.
- Látod, erről megfeledkeztem! – vigyorodott el Salazar.
- Olyan szép ez a mező, nem gondolod? – tekintett körbe Rowena. – Napsütötte és világos, tele annyi szép növénnyel…
- Bizony. Csodálatos hely. Főleg, ha ifjú szerelmesekről van szó. Ennél a mezőnél nagyszerűbb találkozóhelyet soha nem találhatnának maguknak.
Rowena elpirult. „Vajon miféle fiatal szerelmesekről beszélhet, és miért éppen nekem?” elfordult, hogy zavarát leplezze, de azért megkérdezte:
- Nocsak, talán tudsz valamiről?
- Miről kellene tudnom? – érdeklődött őszinte meglepetéssel Salazar.
- Semmi… semmi – szabadkozott Rowena, de Salazar nem hagyta annyiban.
- Talán te tudsz valamiről? Na, mondd csak, mondd csak! El akarsz titkolni valamit, nem igaz?
- Nem akarok én titkolni semmit – tiltakozott vérvörös arccal Rowena.
- Dehogynem! Teljesen elvörösödtél. Szóval, ki vele: mit akartál mondani?
- Csak annyit, hogy… szóval, hogy milyen fiatal szerelmesekről tudsz, akik ide járnak találkozni… ha esetleg… szóval érted… – Rowena maga is meglepődött, miért ilyen nehezen préseli ki magából a kérdést.
- Ki tudja, kik járnak ide… – töprengett Salazar. – Biztosan idősebb diákjaink szokták ezt a mezőt látogatni.
- Értem.
- De nézd csak! – Salazar a mező egyik foltjára meredt. – Ott bizonyosan járt valaki. Nézd, lábnyomok látszanak a fűben!
- Biztosan csak valamilyen állat lábnyoma. Egy rókáé vagy efféléé – találgatott Rowena.
- Nem hinném, hogy állatnyomok – rázta a fejét Salazar. – Azok nem így néznek ki.
- Ennyire jól értesz a különböző állatok nyomához? – nézett a szemébe kicsit hitetlenkedő arccal Rowena.
- Egy jó varázslótanítónak mindenhez értenie kell – mosolygott sejtelmesen Salazar. – Mindent tudok ezekről az állatokról, sőt, még a növényekről is. Nézd, ez például milyen szép!
Lehajolt, és leszakított egy kis, fehér virágot. Rowena kezébe adta.
- Szerelemvirágnak is nevezik – tájékozatta a hölgyet, aki megint nem tudta mire vélni, hogy Salazar megint szóba hozta a kényes szerelem-témát.
- Nézd csak! – mutatott Salazar a virág egyik sápadt szirmára. – Éppen olyan fehér, mint egy szép asszony arca. Innen ered a neve.
Rowena nem volt benne teljesen biztos, hogy Salazar nem most találta-e ki ezt az egészet. Nagyon úgy tűnt, hogy igen, de úgy érezte, udvariatlanság lenne ezt szóvá tenni. Mindenesetre megforgatta a virágot kezei között.
- Helga nem örülne egy ilyennek – simította végig az egyik szirmot. – Sértésnek venné, hogy a szépséget a fehér arccal párosítja. Az ő arca mindig pirospozsgás.
- Bűbájosan fest – hagyta rá faarccal Salazar. – De való igaz, szerelemvirágot csak a legszebb hölgynek lehet ajándékozni.
Rowena ismét elfordult, és zavartan babrálgatta a szerelemvirágnak nevezett növénykét.
- Azt hiszem, visszatérek a kastélyba – indult el Salazar. – Később találkozunk valahol.
- Igen… találkozunk – suttogott Rowena.
Salazar finoman meghajtotta magát, majd távozott a rétről. Rowena ismét egyedül maradt.
Lenézett a kis virágra, majd Helgára gondolt. Igen, ő előbb-utóbb férjhez megy Godrichoz. Csak idő kérdése. De vajon ő maga mit válaszolna, ha Salazar Slytherin megkérné a kezét?
Ijedten nézett körül a réten.
Nem szabad ilyenekre gondolnom, határozta el eltökélten. Jobb is lesz, ha visszamegyek az iskolába én is.
Megfordult, és ahogy a mezőt szegélyező fák felé haladt. Bele sem gondolva abba, mit tesz, egy dús levelű bokorba hajította a „szerelemvirágot”.
|