Tessék. Itt vagyok.
Kiléptem az iskola épületéből, és megyek, megyek, amerre a lábam visz.
A fűriafűz felé. Igazán fenyegetően csapkod. Ijesztően…¬ De az a hígagyú Black kegyeskedett tájékoztatni, hogy hogyan kell vele elbánni. Ott hever előtte valami bot – az pont jó lesz. A torkomban dobog a szívem… nem, nem, most nem gondolhatok erre!
Végre megdermedt ez a rohadt fa! Biztosan itt, a görcsnél van valami. Egy alagút bejárata. Nocsak! Pont beleférek. Hehe, de poénos vagyok! Ha Black belefér azzal a nagy hólyag fejével…
Black. Elegem van abból a gyerekből! Olyan lekezelően beszél mindenkivel és mindenkiről… mintha egyedül ő lenne tökéletes ezen a világon, és mindenki más selejt lenne. Undorító!
Bizonyára azt hitte, le se merek idáig jönni. Mert ő annyira hősies és bátor, mi? Áh. Minden tanárnak vissza mer szólni, tényleg megteszi, de ez még nem bátorság. Ez csak pofátlanság.
A tanárok! Egyszerűen imádják. Pedig nem is annyira okos. Néhány dologhoz tényleg van érzéke, de egyébként teljes a sötétség. És mégis, nyilván az „elbűvölő személyisége” miatt, mind odavannak érte. Hánynom kell! Black minden, csak nem elbűvölő. Egy kétszínű kis dög. Olyan, mint egy macska: az egyik percben dörgölőzik, a másikban meg belekap a lábadba…
Most is miatta vagyok ebben a mocskos alagútban. Holnap reggel odaállok elé: „Lementem az alagúton, Black!” És akkor tátva marad az a nagy szája… ha lehetséges, viszek is valami bizonyítékot, hiszen nem hiányzik, hogy az a beképzelt majom a fél iskola előtt hazugnak minősítsen.
Ő is, meg az a bunkó Potter is azzal cseszegetnek harmadikos korunk óta, hogy érdekelnek a sötét varázslatok. És ha érdekel, akkor meg mi van? Nem az ő dolguk eldönteni, hogy én mivel töltöm az időmet. Az egyikük még el is csórta egyszer a titkos jegyzeteimet. Potter kimásolta belőle az összes átkot, és azóta azokat szórja rám, ha épp rossz a hangulata. Hülye bunkók mindketten.
Rém sötét van! Már harmadszor csúsztam meg. Lehet, hogy egy ’Lumos’-t kéne gyújtanom. Hogy ez előbb nem jutott eszembe… Ha Black nem gyávázott volna le, most itt se lennék. De mennem kell tovább, tovább…
Igen, kedvelem a sötét varázslatokat. Attól, hogy ők jó kisfiúk, én még lehetek más. De nem, ők nem tűrik, ha valaki nem felel meg a követelményeiknek. Aztán ha többet tudok a témában, vérig vannak sértődve. Mint ma ezzel a házi dolgozattal.
Mikor lesz már vége ennek az alagútnak?!
Hideg van.
Lehet, hogy az egész csak átverés? Black tőrbe akart csalni?
Valami mozog! Itt jön mögöttem! Mi lehet ez? Valami rémes lehet, igen, most végem van, ez aztán kitelik attól a rohadéktól… ennyi volt, Perselus… ez valami szörnyű dolog, jaj, mindek is jöttem ide, de nem vagyok gyáva, én nem vagyok gyáva…
Sietve megfordulok…
…És nem hiszek a szememnek!