Zuhanyzás



Eugene már egy fél órája állt a Griffendéles közös zuhanyzó elõtt, de nem tudott bejutni. Kviddicsmeccs volt, így szinte mindenki egyszerre akart menni zuhanyozni. Amikor épp sorra került volna, Harry bevágott elé:
- Bocs, Pitonka, sietek!

Eugene káromkodott egy cifrát, fogta a tisztálkodószereit, és a tanári zuhanyzó felé indult. Azt hitte egyedül lesz,
mivel tudta, a tanárok csak késõbb mennek zuhanyozni, vagy a saját lakosztályukhoz tartozó fürdõt használják. Már teljesen levetkõzött, amikor hallotta, hogy nyílik az ajtó. Gyorsan a dereka köré fogta a törülközõt, és megnézte ki az.

- Jó estét Lupin professzor! - köszönt hûvösen a belépõnek.

-Szia Eugene! Hogyhogy itt talállak? Erre még nem nagyon voltál igaz? - közben õ is el kezdett vetkõzni.
- Nem igazán. - nem szívesen beszélgetett a tanárral, mivel mindig úgy érezte, nem igazán kedveli õt. Ráállt az egyik zuhanytálcára és megengedte a vizet.

Eugene mindig hideg vízzel zuhanyozott, frissebbnek érezte magát tõle. Fehér bõre csupa libabõr lett, és beleborzongott, ahogy a szappant végigcsúsztatta a karján.

Egy kicsit megnyitotta a melegvizet is, hogy a haját megmossa. Vizes haja rátapadt a fülére, így nem hallotta, hogy a másik férfi mit csinál. Nem is foglalkozott vele. Sok sampont rakott a hajára, így be kellett csuknia a szemét is, ha nem akarta, hogy a hab belecsorogjon.

Élvezte, ahogy a haja csiklandozza a gerincét, hogy a víz lecsurog a combjain.

Ekkor érezte, hogy valaki mellé lép a zuhanyfülkében. Eugene azonnal mozdulatlanná merevedett. Ki akarta nyitni a szemét, de a hab nagy része még benne volt a hajában, így azonnal vissza is zárta.

- Ne ijedj meg, csak én vagyok! - suttogta Remus kissé hátrasimítva a fiú haját!

- Lupin professzor! Kérem, menjen innen! - mondta az apjához hasonló hûvös hangnemben, de hallatszott, hogy kicsit meg van szeppenve.

- Csak egy okot mondj! - lehelte Remus Eugene fülébe.
- Nem akarom! Nekem ott van Hermione! - mondta. Annyira ledöbbentette a férfi viselkedése, hogy jobb visszavágás nem jutott az eszébe.

- Butaság! - Eugene még mindig nem tudta kinyitni a szemét, de a férfi hangján hallotta, hogy az mosolyog.
- Kérem, menjen el innen! - mondta határozottan a fiú.
- Gyönyörû hajad van... - suttogta a férfi - selymes és lágy... nagyon szép... - levette a tartóról a zuhanyrózsát, és elkezdte Eugene hajából kimosni a sampont. Gyengéden masszírozta a fejbõrét, tarkóját...
- Mondja meg, mit akar tõlem! - mondta Eugene ezúttal már kétségbeesetten.

- Csak meg akarlak ismerni... Olyan szép vagy... � nyögte.

Eugene kidörzsölte a szemébõl a maradék habot, és villámló szemmel a férfi felé fordult. Tudta, hogy értelmetlen lenne ellenkezni, de nagyon elszánt volt. Hiába, hogy Lupin vékony volt, nyilvánvaló, hogy így is erõsebb a sovány, alacsony kamaszfiúnál.

- Hagyjon békén! - sziszegte szótagolva - Nem vagyok erre vevõ, világos!

- Dehogynem! Láttam rajtad elsõ perctõl... � mondta Remus derûsen.

- Nem jól látta! Nem vagyok meleg! Ennyire nehéz megérteni?

- kiabálta. Várta a megfelelõ pillanatot, hogy menekülhessen.

Úgy tûnt, a tanárt nem nagyon érdeklik ezek az érvek, mivel megfogta a fiú állát és finom csókot lehelt az ajkára. Nem bírt uralkodni magán. Teljesen felizgatta a fiatal test látványa. Csodálatos volt látni a kipirult arcát, dühtõl és
félelemtõl szikrázó szemét�

- Ne... - akart a fiú tiltakozni, de két erõs kéz ölelte át a derekát, és két forró ajak kóstolgatta a nyaka finom bõrét.

Az ijedtség megnövelte a fiú erejét, és teljes erõvel eltaszította magától a férfit.

- Mi a baj? - kérdezte Remus egy kicsit hátrébb lépve. A fiú következõ lépésére viszont nem számított. Nem tudott gondolkozni, ösztönösen cselekedett. Csak egy valami mozgatta: Menekülni! Menekülni bármi áron!
Lendületbõl hátralökte a tanárt, úgy hogy az hanyatt esett a hófehér járólapokra. A feje hatalmasat koppant a csempéken.

Eugene néhány percig mozdulatlanul meredt maga elé. Megijedt, hogy tényleg komoly bajt okozott a férfinak, hiszen nem mozdult. Iszonyodva nézte a magatehetetlen testet. Csak most fogta föl, mi is történt vele, de leginkább az, hogy mi történhetett volna. Kiugrott a zuhany alól, még vizesen magára kapta a pizsamáját és a köntösét, majd tanácstalanul álldogált egy darabig. Iszonyúan bántotta a lelkiismerete, mert komoly sérülést nem akart neki okozni, de az adott pillanatban más esélyt nem látott a szabadulásra. Erõt vett magán, és odament a mozdulatlan emberhez.
- Lupin professzor... Lupin professzor... Jól van? Hall engem?

Óvatosan felemelte a férfi fejét, és megvizsgálta, nincs-e valami komolyabb baja. A tarkójánál érzett egy kisebb duzzanatot, de a bõre nem repedt fel, és talán a koponyája sem sérült meg. Összehajtogatta a törülközõjét, és a férfi feje alá tette.
- Hall engem? - finoman pofozgatta a férfit, hogy magához térjen.

Eugene már-már azon gondolkodott, hogy megy, és segítséget kér, amikor Remus megmozdult.

- Eugene� Ne haragudj... - nyögte alig hallhatóan - elvesztettem a fejem...

- Hívom Madam Pomfrey-t. Azt fogom neki mondani, hogy elesett - betakarta a férfit a fürdõköpenyével, és elindult kifelé - Örüljön neki, hogy nem mondom el az igazat - Dumbledore-nak!

A sajnálata a férfi iránt elszállt, ahogy az jobban lett. Még egy megvetõ pillantást vetett a tanárra, majd kilépett az ajtón.

Így már nem látta Remus kicsorduló könnyeit...