Túl korai



Remus az Esti Próféta legújabb számát lapozgatta, de nem igazán tudott arra figyelni, amit az újságban írtak.

Eugene épp az esti tisztálkodását végezte, így inkább a fürdõbõl kiszûrõdõ zajokat hallgatta. Megpróbálta kitalálni a hangokból, Eugene mint csinálhat. Tudta, hogy jéghideg vizet enged magára, teste csupa libabõr...

Legszívesebben bement volna, hogy... Igen, hogy még egyszer megtegye azt, amire mindig is szégyenkezve gondolt vissza.

Bár azóta nem volt egyáltalán biztos benne, hogy Eugene ismét haragudna ezért a tettéért. Bár az incidens óta évek teltek el, nem tudta kiverni a fejébõl a fiú rettegõ tekintetét.

Behunyta szemét, és elképzelte, ahogy a fiú szappantól síkos bõre a testéhez tapad, hogy forrón ajkai után kap - és Eugene esetleg viszonozza is...

Felsóhajtott. Tudta, ezt az éjszakát is nehéz lesz kibírnia. Amióta egy ágyban aludtak, minden éjszaka kínszenvedés volt számára, Eugene pedig nem tette könnyebbé a helyzetét

Szenvedélyes csókokkal kívánt neki szép álmokat, és a vállán aludt el.

Hallotta, hogy a fiú elzárja a vizet, ezért inkább befeküdt az ágyba, félt, hogy izgalma túlságosan is feltûnõ lesz.

Amikor Eugene kilépett a fürdõbõl, nyelt egyet... Most nem vette fel a háló öltözetét, csak a törülközõt csavarta a dereka köré.

- Elfelejtettem magammal vinni a pizsamát -mondta szabadkozva. Remus nem szólt erre semmit, csak megbabonázva nézte mozdulatait.

Eugene elmosolyodott, látszott rajta, hogy tudja milyen hatással van a férfira. Direkt lassú mozdulatokkal kereste elõ a ruhadarabokat, majd levette magáról a törülközõt.

Persze a pizsamanadrágot úgy húzta fel, hogy nem mutatott meg mindent Remusnak.

- Gyönyörû vagy - nyögte a férfi elfúló hangon. Tudta magáról, ha Eugene nem fejezi be gyorsan ezt a viselkedést, nem tud majd uralkodni magán. Hiszen olyan közel a telihold...

- Ez egy kicsit túlzás - húzódott Eugene szája egy kis gúnyos mosolyra.

- Hidd el, az vagy... Számomra a legszebb... - Remus nem bírta tovább, felült az ágyon, és közelebb húzódott kedveséhez.

- Neked elhiszem - nevette el magát a fiú.

- Szép hajad van - mondta a férfi, és egy gyengéd mozdulattal kisimította a fekete tincseket a fiú nyakából, majd puha csókot lehelt a szabaddá vált bõrfelületre.

Eugene válaszként csak felsóhajtott. Mivel nem mutatott ellenállást, Remus bátrabban kóstolgatta a fiú bõrét.

- Finom vagy... - mormolta halkan a férfi.

- És egy kicsit csiklandós is... Tiszta libabõr lettem - vigyorgott a fiú.

- Hadd nézzem - nyögte Remus, és keze a fiú hasára siklott - Igen, valóban... - állapította meg elégedetten, majd folytatta elõbbi tevékenységét, csak bátrabban. Az eleinte gyengéd csókok hamarosan harapdálásba mentek át.

- Ott marad a fogad nyoma - súgta Eugene, aki nem hogy ellenkezett volna, még egy kicsit oldalra is hajtotta a fejét, hogy Remus jobban hozzáférhessen.

- Nem baj... - a férfi átkarolta Eugene derekát, és magához húzta.

Õ engedelmesen dõlt hátra, kedvese ölébe.

Remus megremegett, amikor belenézett a fiú fekete szemeibe. Azt hitte, már eléggé kiismerte õt a majdnem két év alatt, de ezzel a pillantásával még nem találkozott.

Ilyen vágyat és szenvedélyt nem is remélt, hogy valaha kiolvashat a máskor megfejthetetlen tekintetbõl. Most már tudta: elveszett.

- Kívánlak - súgta a fülébe Remus.

- Én is szeretném - válaszolta a fiú remegõ hangon.

- Ígérem, csodálatos lesz - mondta a férfi, és gyengéden a hátára fektette õt.

Beletúrt a hollószín puha tincsekbe, közben hozzáérintette ajkát a fiú homlokához.

A fiú arcának minden egyes pontját felfedezte ajkaival, majd amikor a szájához ért, szenvedélyesen megcsókolta.

- Nagyon fogok rád vigyázni... - suttogta, miközben másik kezével a fiú mellkasát kezdte simogatni. Érezte, hogy milyen hevesen ver a szíve...

- Nem kell félned... - csókolta meg újra a fiút.

Eugene átölelte a férfit, szenvedélyesen magához húzta. Remus hangosan felnyögött, amikor megérezte a fiú vékony testét.

Kiszabadította magát az ölelõ karokból, és ledobta az ágy mellé a pizsamáját. Tudta, hogy a fiú azt szeretné, ha még átölelné, becézgetné egy kicsit, viszont õ már nem tudott tovább várni. Egy gyors mozdulattal megszabadította a fiút nadrágjától.

- Remus - suttogta Eugene egy kicsit ijedten, de csak egy halk morgást kapott feleletül.

A férfi egy pár pillanatig elégedetten gyönyörködött Eugene testében, majd fölé hajolt, és elkezdte harapdálni a felsõtestét. Eugene kezdte túltenni magát az elõzõ ijedtségen, és behunyt szemmel élvezte a kényeztetést.

Remus egyre izgatóbban simogatta testét.

Eugene önkéntelenül is irányította a férfi csókjait, simogató kezét.

Amikor Remus férfiasságához ért, felkiáltott a gyönyörtõl.

Ösztönösen mozgatta csípõjét, közben hangosan nyögdécselt.

A férfi még egy darabig folytatta e kellemes tevékenységét, majd feljebb csúszott az ágyon, hogy arca egy vonalba kerüljön a fiúéval. A csípõjét a fiúéhoz szorította, miközben szenvedélyesen megcsókolta õt. Már nem tudott gondolkodni, szinte eszét vesztette a vágy.

- Kérlek, legyél óvatos - súgta Eugene, ahogy a férfi kettejük közé nyúlt, hogy beléhatolhasson.

- Szeretlek - súgta a férfi, gyengéd csókokkal bátorítva remegõ kedvese arcát. Megpróbált gyengéd lenni, már amennyire az ösztönei engedték, de így is fájdalmat okozott a fiúnak.

- Mindjárt jobb lesz – suttogta a fülébe. Tudatáig ugyan eljutott, hogy Eugene a legkevésbé sem élvezi az együttlétüket, de képtelen volt megállj-t parancsolni magának.

Eugene nem ellenkezett, csak behunyt szemmel tûrt. Remus nem tudta, és nem is akarta sokáig visszatartani a gyönyörét. Néhány perc múlva elérte a kéj tetõfokát, majd ernyedten hanyatlott a fiúra.

Lassan tisztuló tudatáig csak most jutott el, hogy Eugene még midig reszket, és próbálja magától eltaszítani õt.

- Remus, kérlek engedj – suttogta erõtlenül a fiú. Arca a szokásosnál is sápadtabb volt, szemeiben könnyek csillogtak. A férfi nem tehetett mást, eleget tett a fiú kérésének.

Remus tehetetlenül nézte, ahogy Eugene felkel az ágyról, és kitámolyog a fürdõbe. Ismét csak hatalmas lelkiismeret furdalást érzett. Tudta, hogy a fiú kérte õt erre, és egy percig sem ellenkezett... De képtelen volt elhessegetni magától a gondolatot, hogy csak kihasználta szegényt.

A fájdalmát csak fokozta, amikor meghallotta a víz zúgását. Most nem akarta elképzelni, mit csinálhat Eugene, de agyába minduntalan beférkõzött a gondolat, hogy a fiú undorodva mossa le magáról a szeretkezés nyomait.

Régen nem érezte magát ennyire nyomorultul.

Egyszerûen fogalma sem volt, mit tudna kezdeni a helyzettel. Legszívesebben Eugene után ment volna bocsánatot kérni, de sejtette, ezzel nem könnyítene a helyzetén.

Végtelennek tûnõ várakozás után a fiú kijött a fürdõbõl, és leült az ágyra, elég messzire Remustól. Még mindig halott sápadt volt, és ijedten nézett a férfira.

- Eugene, én sajnálom... – kezdte halkan. Mentegetõzni akart, magyarázkodni, de ebben a helyzetben nem volt könnyû bármit is mondani.

- Nincs semmi baj – suttogta a fiú, majd befeküdt az ágyba háttal Remusnak.

- Nem akartalak bántani – Remus gyengéden végigsimított a fiú karján.

- Öltözz fel kérlek – mondta ijedt hangon Eugene.

- Jó, persze... – a férfi felkelt, és eleget tett a kérésnek. Mialatt lassan vette magára a ruháit, szomorúan nézte az állig betakarózott fiút.

- Szeretnéd, ha máshol aludnék? – kérdezte Remus egy kis idõ múlva.

- Ne! Maradj... – mondta a fiú, de nem fordult a férfi felé.

- Tényleg nem akartam, hogy... – kezdett ismét magyarázkodni Remus, de a másik félbeszakította.

- Nem történt semmi baj... Az én hibám is volt... Nem gondoltam, hogy ennyire ki fogok borulni. Azt hittem, már felkészültem rá! – fakadt ki a fiú. Megfordult, és átölelte Remust.

- Felkészültél? – magához szorította a fiú vékony testét, beletúrt a hajába – Te ezt eltervezted? – kérdezte döbbenten Remus.

- Igen... – nyögte Eugene. Hangján hallatszott, hogy nehezen tudja a sírását elfojtani – Azt hittem, könnyebb lesz, ha már túl vagyok rajta!

- De miért? – kérdezte döbbenten a férfi – Én vártam volna, ha szükséges!

- De én nem hiszem, hogy valaha is igazán akarni fogom... Én tényleg nagyon szeretlek téged, de ez nem ilyen egyszerû! – zokogott fel a fiú, erõsen belekapaszkodva a férfiba.

- Én... Tényleg nem akartam rosszat neked! Azt hittem, már elfogadtál... – sóhajtotta szomorúan Remus.

- Elõbb még saját magam kellene így elfogadni – mondta rövid gondolkodás után a fiú.

- Értem – a férfi lassan bólintott egyet, majd még jobban magához ölelte Eugene-t – Ígérem, ha nem akarod, többször nem kérlek erre...

- És be is tudod tartani? – kérdezte a fiú kis éllel a hangjában – Nem kell visszafognod magad... Tényleg szeretem, ha ölelsz, ha simogatsz... Viszont nem gondoltam, hogy ez ilyen lesz...

- Milyen?

- Fájdalmas... és egy kicsit megalázó – suttogta halkan a fiú.

- Én... – kezdett volna újabb magyarázkodásba Remus, de egy puha csók az ajkán elnémította.

- Nincs semmi baj... Idõvel ezt is megszokom!